Germany 2064 – Book review

 

#bookreview #germany2064 #futurenovel

Martin Walker: Germany 2064 – future novel

I heard about the book in the literature recommendation of the Swiss Radio, probably two years ago, and afterwards I started searching for the book in the bookshops but I never found it. Once before our summer holiday, I finally found it and I immediately bought it. The book was a perfect choice for the vacation: just interesting, fascinating and well written. It seems like the book somehow liked the feeling of being a “holiday book”, because I read the first and the next few chapters at the same beach, at the “Lido” in Luzern.

Maybe because of the title of the book you associate it with George Orwell’s “1984” or Aldous Huxley’s the “Brave New World”. But the book «Germany 2064» is not like those two books. It is more based on what we know and on imagining the development in the science, infrastructure, and energy in the future as well as on scenarios about the future technology, demography, education, economy and about the future’s robot technology. All these visions and the exciting story – a kind of thriller- connect to each other through the genius fantasy of the writer.

Martin Walker has written a novel about our world in 50 years. An excitingly realistic thriller. The author has turned our risks and opportunities into a believable scenario of the future.

The basic plot is a mysterious disappearance of a famous, young and pretty singer, named Hati Boran. She is not only beautiful and gifted but also comes from a very influential and rich family. As the story begins, the two main characters, commander Brend Aguilar and his junior officer, Roberto (who is actually a robot) start to investigate.

Martin Walker lives in South-West France, in Perigold, a region with vineyards, where the regional market is a source of healthy food: amazingly fresh vegetables and special cheeses. His stone house, the country styled kitchen, the garden and all the surrounding landscape are a constant inspiration for Martin Walker. Not only in this book, but in his earlier novels as well. This “little paradise” has an important role in “2064” as well.

Because it is a future story, all the objects we use today will be a retro in the story – old but somehow valued things. In the future, all the things that we like today (accessories, furniture, design objects, instruments) will be more priceless because you will never be able to find these things in the well-organized, practical city home. The experience of traditional driving will also become a priceless luxury in the age of self-driving cars.

The restaurant with its own vineyard, with an old house and biological food will be a very special place between the modern city world and the world of the Rebels and Freelanders.

Karl’s restaurant is a symbol of the need of nature: surrounded by the most modern technology, we all have the desire to sit under the stars, to drink a glass of unique wine and enjoy the sound of an acoustic guitar. 

 

Hungarian Version

Martin Walker: Germany 2064 – egy jövőben játszódó krimi

A könyvről először az SRF  (Svájci Rádió) irodalmi műsorában hallottam, és sokáig nem találtam egyik közeli könyvesboltban sem. A nyaralás előtti napokban vettem néhány magazint és akkor vettem észre a polcon ezt a könyvet is, amit rögtön meg is vettem. És mintha maga a könyv is szerette volna a nyaralást: az első oldalait a lucerni tó partján a “Lido” nevű strandon kezdtem el olvasni, es a könyv utolsó fejezetét is itt fejeztem be. Pont egy olyan könyv volt, ami a nyaralás, kikapcsolódás időszakához illik: fordulatos, izgalmas, érdekes.

Ha a címre nézünk, először önkéntelenül is George Orwell “1984 cimű művére, vagy Huxley “Szép új világ” cimű alkotására asszociálunk. A Germany 2064 mégsem a két fennt említett mű koncepciójához es üzenetéhez kapcsolódik. Sokkal inkább egy, a mai tudás alapján beazonositható jövőbeli szenáriót vázol fel, izgalmasan, érdekesen, zseniális írói fantáziával.

Martin Walker története egy olyan világról szól, amelyet a szerző mintegy ötven év múlva feltételez . Egy lebilincselően realisztikus jövőbeli krimi. A szerző a jövőbeli lehetséges  rizikókat és lehetőségeket egy hihető történet kereteként jeleníti meg.

Az alaptörténet egy csinos, fiatal, ismert énekesnő rejtélyes eltűnésén alapul, és ahogy kibontakozik a történet, azt láthatjuk, hogy az esemény szálai nagyon messze vezetnek. Az énekesnő családja befolyásos és gazdag, így keresésére nagy erőket vetnek be. A nyomozással a sikeres rendőrtisztet, Bernd Aguilart és társát, Robertót (aki nem mellesleg egy robot) bízzák meg.

Mivel a történet a jövőben játszódik, ezért mindazok a tárgyak, amelyeket ma használunk, retrónak, réginek számitanak. A tárgyak, amelyekhez ma kötődünk, a jövőben még értékesebbek lehetnek, egyszerűen azért, mert kevés személyes tárgy veszi körül azokat, akik a jól megtervezett, praktikus városi otthonokban élnek.

Az autóvezetés vagy a motorozás szinte megfizethetlen luxussá válik abban a korban, amikor önvezérelt járművekkel közlekedik mindenki. A saját szőlőültetvény, bor, saját termesztésű növények a kulináris élvezetek egyik legfelsőbb szintjét jelentik majd.

Életszerű és vonzó az a több száz éves épület, amelyet a regény egyik szintén karakteres szereplője, Karl alakitott át étteremmé, és amelyik talán nem véletlenül, éppen a modern városi világ és a rebellis vidéki életforma között helyezkedik el, találkozóhelyet kínálva a két teljesen eltérő életstílust választott csoportok számára.

Karl étterme egyben szimbólum  is arra nézve, hogy a legfejlettebb, legmodernebb technológiával kialakított világban is elemi szükségük lesz az embereknek arra, hogy egy csillagfényes estén gyönyörködjenek a természet szépségében egy pohár jó bort kortyolgatva és az akusztikus gitár hangját hallgatva.

 

Please visit my other blog about art and architecture: ARTODU ART BLOG

Visit my online art gallery too: www.artodu.com

Copyright © 2018 BEATRIX KOCH BOOKS by Beatrix Koch. All rights reserved.

 

 

 

 

 

Advertisements

Book recommendation​ – The Why Cafe

#thewhycafe #johnstrelecky #bookrecommandation #beatrixkochbooks

The Why Cafe – The inspirational bestseller by John Strelecky

The book is a really short one, I only found it in the bookshop because it was recommended by the staff and because there was a red «Spiegel Bestseller» sticker on the cover.
The backside of the book tells us that the book was translated into many languages and that it was on the top of the bestseller lists.

«Let’s have a look inside» – I thought and dove into the book. The book illustrations were coloured, a little bit mystical, very simply designed drawings and paintings.
The beauty of the simplicity of the illustrations and the recommendations pretty much convinced me to buy the book for myself. So, I read it in my lunchtime and was touched by the message of this tale.

The beginning the story and the situation is absurd. After a traffic jam, the driver decided to find a better route, so he left the motorway and followed his instinct. After a few hours the driver got lost, he was running out of gas and he started getting nervous, frustrated and tired.
Not one gas station, not another car anywhere, only the strange route and him, alone. After a while, he saw a dim light and found a cafe. The cafe which changed his attitude of mind. Actually, not the cafe but the people in the cafe. How? With questions and answers.


The questions are:
Nr. 1: Why are you here?
Nr. 2: Do you fear death?
Nr. 3: Are you fulfilled?

Who is the man or woman who can provoke the guests with these questions? What was the reason for asking these questions?“ I asked myself while reading the story.
Through the stories of the people in the cafe and the discussions around the questions on the menu, the stranger comes to a new level of understanding about life.

I should not say more about the story because I hope, you will read it also.
As I was reading the story, I was thinking about my stage of life and my call of life. I really wished to find a cafe like this one in the book!
The book can be a very good starter for those people, who are looking for some inspiration for a life-changing decision.

 

Illustrations from Root Leeb

Please visit my other blog about art and architecture: ARTODU ART BLOG

Visit my online art gallery too: www.artodu.com

Copyright © 2018 BEATRIX KOCH BOOKS by Beatrix Koch. All rights reserved.

 

 

 

Wintertime

Hagendorn ködben 02ps_pici

#winter #switzerland #snow

Wintertime

Foggy, white winter scenery in Switzerland. Northern winds and the cold, chilly weather bring rigid, small snowflakes. Fog and white light can be seen everywhere. The tiny flakes flap harshly in your face, but they are hardly visible: you have to look for them carefully. They are falling wearilessly. Cold feels even colder, and there are no colors: everything is grey, white, steel-colored.

 

Hungarian Version

Téli hangulat

Az északi szél és a hideg, fagyos idő dermedt, kicsi hópelyheket hozott magával. A kis, apró pelyhek élesen csapódtak az arcomba.
A pelyhek alig-alig látszottak, többször is kutatóan kellett keresni őket. De estek, keringtek feltartóztathatatlanul. Az úton egészen vékony réteget lehetett felfedezni, a szél időnként felkavarta a légies, habkönnyű hópelyheket és ismét semmi sem látszott az úton. A háztetők cserepein fakó filmréteget képzett, ahogy egyre több és több hó esett.
A hideget még hidegebbnek érzed ilyenkor, ha nincsenek színek, kitekintesz és minden szürke, fehér, acélszínű.
A jéghideg szél az arcomba fújta a vizes, kristályos miniatűr hópihéket, először kellemetlennek éreztem, de a friss levegőt, amit hoztak magukkal,mélyen belélegeztem. Hideg, friss, tiszta levegő.

Photo credit: Peter Horvath

Please visit my other blog about art and architecture: ARTODU ART BLOG

Visit my online art gallery too: www.artodu.com

Copyright © 2018 BEATRIX KOCH BOOKS by Beatrix Koch. All rights reserved.

Reading and Writing – Book Review I.

#reading #writing #inspiration #deborahfeldman #unorthodox #ueberbitten

If you want to improve your writing skills it’s crucial to read, read a lot. I love reading and I am always looking for new books, authors, and interesting topics. For me, it is a little complicated: living in Switzerland I can mostly read German books, not Hungarian books, but I really like this.

In this blog, I would like to recommend 2 books from Deborah Feldman to read: “Unorthodox” and “Exodus” (in German: “Überbitten”).

Deborah Feldman: Unorthodox

The book became a best-seller, almost immediately after it got published. The book tells a story about a young woman’s escape from an exclusively Jewish community, the New Yorker Satmar community. Deborah did not only need courage in order to take the first step (which included getting wiped out from her family’s and community’s history) but also to be able to tell us her honest story.
As a result, she became fragile but also stronger at the same time. Moreover, we are talking about a novel where you can experience the story in the moment in which Deborah did not know that it would result in a happy end.
Even now that she lives in Berlin, exploring the family stories that were not mentioned until now, that were kept a secret and were hidden, and living life to the fullest that she has chosen to live, even now she does not know it.

Deborah Feldman: Exodus (Überbitten)

There is a kind of twist in the timeline of this book, which makes the whole thing so intense and alive as I read it: I have already read the first part which is called “Unorthodox” and now it feels like I am reading the present of “Unorthodox” while reading “Exodus”. As a reader in 2017, I know that “Unorthodox” has become a best-seller. Still, I remain in the author’s timeline: in 2012.

Deborah is able to create this authorial present in such an honest and attractive way that every moment of it becomes exciting. Her story tells about the extraordinary development of an extraordinary young woman. Deborah, despite her young age, is more experienced than us, the readers, who peek at this breathtakingly and shockingly controlled world from behind a curtain.

After finishing “Unorthodox” I practically ran to the bookstore to buy “Überbitten”. Both books are dramatic, suggestive and narrative just like an immersive and astonishing story. In many ways, Deborah Feldman’s story spoke to me in a personal way. I wrote a short story that presents an opposite fate: the life of a woman who converts to the Hassid Jewish religion.

I often read the story of Deborah by a small local brook in the caressing autumn sunshine, listening to the soothing sounds of the water, picking up my head from time to time to look at the silver coloured fish swirling in it. It was silent around me, the heartwarming noonday sun was shining. I sat alone on the stairs that lead to the brook with my book sitting in my lap.

 

Hungarian version:

Deborah Feldman: Unorthodox
A könyv bestseller lett, szinte másnap, ahogy megjelent. Egy zárt zsidó közösségből, a new yorki szatmári közösségből kilépő fiatal hölgy menekülésének életrajzi történetéről olvashatunk a könyvben. Deborahnak nem csupán ahhoz volt szüksége bátorságra, hogy megtegye az első lépést, ami azzal járt, higy kiírta magát a saját családja és közössége történetéből, hanem ahhoz is, hogy a saját történetét őszintén elénk tárja. Ezáltal sebezhetővé vált, de egyúttal meg is erősödött, mindemellett egy folyamatában megélt történetről beszélünk, Deborah nem tudta hogy “happy end” lesz-e a vége mindennek. Most sem tudja, amikor már Berlinben él, felfedezve addig ki nem mondott, eltitkolt, elfeledett családi történeteket és bátran éli azt az életet, amelyet saját magának választott.

Deborah Feldman: Exodus (Überbitten)
Van valami idő-kép-zavar ebben a könyvben, ami olyan intenzívvé és élővé teszi, ahogy olvasom: az első részt, az Unorthodox-ot már elolvastam és az Exodusban most mintha az Unorthodox jelen idejéről olvasnánk. Olvasóként, 2017-ben tudom, hogy az Unorthodox sikerkönyvvé lett. Mégis benne vagyok az írónő idősíkjában, 2012-ben. És Deborah Feldman olyan őszinte és magával ragadó módon teremti meg az írói jelen időt, hogy minden kis mozzanata izgalmassá válik. Egy rendkívüli fiatal nő rendkívüli rendkívüli fejlődéstörténete. Több élettapasztalat van Deborah fiatal éveiben, mint bennünk, akik kívülről elhúzva a függönyt, belelesünk ebbe a lélegzetelállítóan és felkavaróan szabályozott világba.

Miután elolvastam az Unorthodox-ot, szinte rohantam a könyvesboltba, hogy megvegyem az Überbittent. Mindkét könyv drámai erejű, szuggesztív és mesélő, mint egy magával ragadó, szárnyaló történet. Több vonatkozásban is személyesen szólít meg Deborah Feldman története. Van egy elkezdett novellám, amelyik egy ellentétes sorsot mutat be: egy, a haszid zsidósághoz betért nő életét.
Deborah könyvét gyakran az egyik közeli kis patak-folyó partján olvastam, balzsamos őszi napsütésben, a víz csobogó hangját hallgatva, és a cikázó, ezüstösen csillogó halak látványára felkapva a fejemet. Csend volt körülöttem, a déli nap szívet melengetően sütött, a folyóhoz vezető lépcsőkön egyedül ültem, ölemben a könyvvel.

 

Please visit my other blog about art and architecture: ARTODU ART BLOG

Visit my online art gallery too: www.artodu.com

Copyright © 2018 BEATRIX KOCH BOOKS by Beatrix Koch. All rights reserved.

 

 

 

 

 

 

 

My inspirational word for 2018

 

#newyear #inpiration #perspective

When a new year begins, many people are looking for some focus, theme, inspirational quotes. The inspiration sometimes comes from an article, book, movie or simply from the surrounding nature. A few years ago, in 2013 I choose only one word and it helped me through the whole year to stay focused and set priorities.

On the very first day of this new year, I experienced this miracle again. The wonder of the inspirational word, of my personal word. It was January 1, 2018.

Monday, brilliant, sunny weather. What can you do in this perfect weather, when you live in a beautiful country like Switzerland? Of course, you must go to the hills, mountains, to the lakes, outside. So did we with my husband, what else could we have done? The fact is, we had done it the day before too, we had been hiking on the mountain Rigi at he Seebodenalp. And on January 1, we went to the Pilatus and many-many hills showed like a blue-white, endless range of mountains. Through the clear air, everything was sharp and the Rigi was only one of the other mountains, not the giant mountain from our walk yesterday. And how different the Rigi looked from here!

PERSPECTIVE – came into my mind, and I understood that this moment was not only one of the beautiful moments I usually have when I look at the amazing view. No, this moment was a real inspiration for me, because I realized: what I saw yesterday (in the past year) was a giant mountain, and the same mountain looks today (in the new year) from another angle, from another perspective, completely different.

Yes, for this experience you must go far, far away – but the whole picture is worth it.

I hope that my discovery can give you some inspiration, too. We all need that – in our passions, life, business, and connections. I wish you all a very Happy New Year – from a new perspective!

 

Please visit my other blog about art and architecture: ARTODU ART BLOG

Visit my online art gallery too: www.artodu.com

Copyright © 2018 BEATRIX KOCH BOOKS by Beatrix Koch. All rights reserved.

 

The Timecord – Fantasy

FullSizeRender

PART I.

2014, Switzerland

It was a dim autumn Sunday afternoon when Faye stopped in front of the dark-colored iron gate. There was deep silence, and it wasn’t growing dark yet, she was able to observe the delicate elegance and cozy, inviting windows of the courthouses around the castle. A floor lamp was burning near one of the huge glass walls. She could hear only the clamor of gravel as she moved on, looking for the doorbell. She looked at the towering wall, then the fence pathed with moss, where a bird, maybe a blackbird was sitting. The grey walls and the archaic building showing through the fence didn’t make the place look like being fit for habitation. She noticed a small chapel aside, with the date 1625 above the entrance.
She chose the name of her aunt and rang the bell. She had to wait for a long time until a kind old lady answered the entryphone. As the gate closed behind her, she suddenly found herself in a verdurous garden smelling of fresh grass, and as she was approaching the entrance, the lake and the mountains behind it revealed themselves.
Faye was studying modern writing in Berlin, where she was living with her mother. It was the first time that she had been there, at her mother’s aunt. The affinity with those in Switzerland wasn’t strong; they sent a few postcards to the aunt now and then, who answered infrequently. Aunt Selena was a baroness, living alone. She moved back to the castle of her parents after a short marriage.
Faye pulled the bell-rope at the entrance, surprised, that such a bell really existed.
Aunt Selena came to greet her in a very good physical condition. She was wearing a purple tunic and riding-breeches, with riding flatties, with no make-up on her face, and her hair dyed ash-blonde. She was standing there like a statue, both of her hands extended towards Faye.
Thee room Faye received was comfortable, with a view to the lake, and the stairs next to her room led directly to the garden.
Aunt Selena waited for supper for her. They were talking a lot while eating, Faye told her about her studies of modern penmanship she had started two years before, and that she wanted a break, a longer one so that she could work on her examination paper, which would be either a modern novel or a conte. She was looking for a theme, she wanted to write a fantasy. This was one of her reasons to come to aunt Selena, she was hoping to find interesting topics, and the fabular, archaic atmosphere of the castle attracted her as well.
Faye loved the silence and tranquility that surrounded her in the castle. It was surprising to see the sun shining bright with golden light so often there, in the center of Switzerland.

 

Hungarian Version 🇭🇺

  1. Rész

Az idöfonal

Svájc, 2014
Borús őszi vasárnap délután volt, amikor Faye megállt a sötét színűre festett vaskapu előtt. Csend volt, még nem sötétedett, jól meg tudta figyelni a kastély körüli udvarházak finom eleganciáját és barátságos, hivogató ablakait. Az egyik hatalmas, üvegezett fal mellett egy állólámpa világított. A kavics zaját hallotta csak, ahogy továbblépett, keresve a kapucsengőt. Feltekintett a magas falra, a mohalepte kerítésre, amin egy fekete madár, talán feketerigó ült. A szürke falak és a kerítésen átsejlő ódon épület nem tűnt túl lakhatónak innen a kapuból nézve. Oldalt egy kis kápolnát vett észre, a bejárat feletti évszámmal, 1625.
A kapucsengők közül kiválasztotta a nénikéje nevét, és becsöngetett. Hosszasan kellett várnia, amíg egy kedves, idős hölgy beleszólt a kaputelefonba. A kapu becsukódott mögötte, hirtelen egy friss fű illatú zöldellő kertben találta magát,és ahogy a ház bejáratához közeledett, feltárult előtte a tó, a szemközti magas hegyekkel.
Faye modern írást tanult Berlinben, ahol édesanyjával élt. Most először járt itt, édesanyja nagynénjénél. A svájci rokoni szálak gyengék voltak, néha egy-egy képeslapot küldtek a néninek, aki ritkán válaszolt. Selina néni bárónő volt, egyedül élt, egy rövid házasság után visszaköltözött a szülei kastélyába.
Faye most a bejárat előtti csengő zsinórját húzta meg, csodálkozva, hogy ilyen csengő a valóságban is létezik. Selina néni jött ki Faye elé, vékony alakja szoborszerűen állt a bejáratnál, barátságosan Faye felé nyújtotta mindkét kezét.
Faye érdeklődve nézett körül a kastélyban, a berendezés finoman elegáns volt, a szobából, amit kapott, rálátott a tóra, és a szoba melletti lépcső egyenesen a kertbe vezetett.
Selina néni vacsorával várta, közben sokat beszélgettek, Faye elmesélte, hogy két éve tanul modern írásművészetet, és most szeretne egy hosszabb szünetet, hogy írni tudja a szakdolgozatát, ami egy modern regény, vagy novella lesz. Faye ehhez keresett anyagot, egy fantasyt szeretett volna írni, ezért is jött el Selina nénihez, remélve, hogy itt talál érdekes témákat, és a kastély meseszerű, ódon hangulata is vonzotta.

 

Copyright © 2017 Beatrix Koch Books. All rights reserved.

Budapest Moments

I would like to start with these three short stories about everyday life in Budapest

Hungarian version:

Az órásüzlet
A lift mögött volt az üzlet, egy kis pici sötét lyuk volt az egész. Az órásmester idősebb férfi volt, a társasház kapujában állva nézte az utcát. Mindent tudott. Ki és mikor jön-megy a lakók közül, az úton a busz melyik szabálytalanul parkoló autó miatt nem tud továbbmenni. Az üzlet tele volt régi kvarcórákkal, olyanokkal, amit én is kaptam egyszer, gyerekkoromban, külföldről. Négy gomb volt rajta, zenélt és amikor hosszabban nyomtam a gombokat a kijelző mintha grafitporrá változott volna hirtelen.
Az órásnak volt egy kis kutyája, Beni. A szőre ragacsos volt, inkább szürke, mint fehér. Ha a lifttel mentem, mindig érztem a kutya áthatóan büdös szagát.
Az órás nem volt különösebben kedves vagy barátságos, csak akkor beszélgetett, ha nagyon unatkozott. A felesége, a fürdőköpenyes, papucsos néni erősen sminkelte magát és a fürdőköpenye alól mindig kilátszott a hálóinge. Kövér volt, érces hangja áthatóan töltötte be a lépcsőházat. Kizárólag a kutyát vitte le pár percre a ház elé, utána már ment is vissza a hatodik emeletre, mindig lifttel.
-Liftet! – kiabálta, ha éppen valaki használta.
Nem köszönt senkinek a házban, nem is fogadta a köszönést. Rám sem nézett, de a kisfiamnak hízelegve süvítette oda a szavait. Kényszeredetten néztem, nem tudtam, még egy teljes év után sem, hogy mit tegyek ilyenkor.
Aztán egyszer sírni láttam az órást. Meghalt a kiskutya. Teljesen összetört, mindent a kutya tartott össze, nénistől, üzletestől.

Pár hónap múlva találkoztunk ismét, akkorra már megnyugodott. Jobb így a kutyának, mondta, nagy fájdalmai voltak már a végén. A néni már nem tudott kit levinni sétáltatni, de én nem láttam többet, elköltöztünk. El sem tudom képzelni, mit csinálhatott egész nap a hatodikon, hálóingben, kutya nélkül, anélkül, hogy a liftért kiabálna.

Balettóra

2003 körül történt, igazi korlelet. A kislányaim balettre jártak, Mónikához, aki fiatal, tehetséges balettanárnő volt, rajongtak érte a kicsik. Egy patinás, szép, de nem túl jó állapotú épületben, a Városligetben tartotta Mónika az órákat. Jó időben nagyon szerettem ott megvárni a balettóra végét, egy könyvvel a kezemben az épület széles lépcsőjén üldögélve. A szülők közül kevesen maradtak ott végig, leginkább csak hozták-vitték a gyerekeket. Mégis néha egy-egy anyukával beszélgettünk, lassan kialakultak az ismeretségek.
Az egyik őszi, már kissé hűvösebb napon az épületen belül vártuk a foglalkozás végét, a huzatos előcsarnokban, néhány kopott, poros széken. Új arcokra lettem figyelmes, három anyuka beszélgetett egymással élénken, zárt kört alkotva. Egyikük alacsony, molett volt, láthatóan ő ajánlotta a másik két anyukának a batlettórákat. Hamar kiderült, hogy Budáról jöttek, az Audik ott álltak az épület előtt, pedig a Városligetbe tilos volt autóval behajtani. A másik két anyuka a szépségipar minden eszközét bevetette, tökéletes alakjuk volt, vasalt hajuk, duzzasztott szájkontúrjuk, műköröm, luxus kategóriájú ruhák. A témák a válás, a kozmetikus, a bécsi vásárlások voltak.
Egyszer az én autóm is ott állt az épület előtt, egy hideg, havas téli napon, mikor az értekezletről lélekszakadva siettem a lányaimért, hogy ne ők legyenek az utolsók, akiket elhoznak (ők voltak mégis). Mielőtt bekanyarodtam volna az Erzsébet Királyné útjára, egy rendőr állított meg. Örültem neki. Hölgyem, nagyon siet? Kérdezte, egészen normális hangnemben. Őszintén válaszoltam: igen, nagyon sietek a gyerekeimért. Ennyi volt, mehettem is tovább, majd néhány perc múlva behajtottam a tilosba, és leparkoltam az Olof Palme Ház előtt.

A lépcsőház
A sötét, hűvös lépcsőház, ahogy a nyári melegből belépsz. Az utcán még minden ontja magából a meleget, a nyári nap felmelegíti az aszfaltot, az út szélén parkoló autókról szikrázóan pattog vissza a napsugár. Kinyitod a nehéz, tömör faajtót, hangosan csapódik be utánad. A kopott lépcsőkön elindulsz felfelé. Homályosak a fények amíg el nem éred az első emeleti lépcsőfordulót. Itt kipillantasz, látod a körfolyosó vékony sávját, a poros fém korlátokkal. Továbbmész, a második emeleten már több a fény, innen már ha fölfelé nézel egy darabka eget is látsz a zárt formában összecsukódó belső udvar felől.
A függőfolyosók a vidéki élet Budapestre hurcolt és itt ragadt lenyomatai. Cekkeres nénik a piacokról, savanyúságot hoznak a szatyrokban. Hatalmas befőttes üvegben kovászos uborka, csak úgy az ablakpárkányra pakolva, jót tesz neki a nap. Estefelé nyitva vannak a lakásajtók, paprikácsirke szaga hatol át a szűk udvaron. Nem látni be a lakásokba, sötét van, majd csak sötétedés után kapcsolják fel a lámpát, de addigra becsukják az ajtókat, gyenge sárga lámpafény szűrődik át az egykor fehér színű műanyag függönyökön.

Copyright © 2017 Beatrix Koch Books. All rights reserved.