Colours, Lights and Moods on a September Evening

oberwil

By Beatrix Koch

It is the middle of September and everything pours out warmth yet. An evening after a workday, there is just enough time to go out somewhere.

Oberwil is not too far from Cham, only eight kilometres, it is just fifteen minutes with bike. It is seven o’clock, you can see some people in the lake and other people just leaving the beach. The strand, where we roll down, is a little park actually and just a few people are there. A senior company with two men and two women are playing the beloved game with the metal balls. I realise the unmistakable and authentic Swiss-German accent as they are talking.

A woman is sitting alone at the lakeside, her bikini is covered with a beach towel. She takes pictures, a lot.  With her mobile phone and with a big camera too. I just start thinking “How odd it is”, when I notice her sketchbook and how she paints the aquarelle paintings. The pictures are well-coloured and they look like a cubist painting.

The view of the other side of the lake is picturesque at the moment, a big cloud like a spaceship, shrouds the sun. The red and yellow sunshine gives an impressionist effect to the waving water and you can just easily understand the impressions on the pictures of Monet.

Nearby is a big private house with a splendid garden where a cat is sitting without moving, just enjoying the evening sun. The stones are still warm, when we go on our way to home on this spectacular September evening.

Hungarian version:

Színek, fények és hangulatok egy szeptemberi estén

Szeptember közepe van, de még minden ontja magából a meleget. Hétköznap este van és még éppen elég idő egy kis kikapcsolódáshoz: Oberwil Chamtól csak nyolc kilométer, alig több negyedóránál, amíg biciklivel odaérünk. Hét óra van, látni még fördőzőket is a tóban, mások már éppen készülődnek hazafelé.

A partszakasz, ahova legurunk, egy egészen kis park, néhányan még élvezik a kellemes estét. Egy társaság, akik a kedvelt fémgolyós játékot játsszák, nyugdijas korúak. Hallgatom, ahogy autentikusan ejtik ki a svájci-német szavakat. Kissé távolabb egy hölgy egyedül ül, közvetlenül a tó szélén, kétrészes fürdőruháját egy fürdőlepedővel takarja le magán. Fényképez. Sokat. Hol a mobiljával, hol pedig egy objektíves géppel. Már éppen azt gondolom, hogy «milyen furcsa», mikor észreveszem, hogy akvarelltömjébe fest. Síkszerű, majdnem kubista hatású képeket, vázlatokat.

A tó felőli látvány ebben a pillanatban megkapó, hatalmas, űrhajó-szerű felhő takarja el a napot, az átjutó fények különleges játékot adnak a napnyugtának. A tó vize fodros, a vörös és sárga napsugarak impresszionista hatást varázsolnak, ilyenkor érti meg az ember igazán Monet képeit.

Mellettünk egy villa hatalmas kertje terül el, egy macska pihen szinte mozdulatlanul a füvön, amióta megérkeztünk. A parti sziklák még mindig melegek amikor elmegyünk, és a nap is süt, de már nem melegen. Szeptember esti hangulat, képeslapos, elmúlós.

 

Photo: Zugersee, Switzerland (Photo credit: Beatrix Koch)

 

Please visit my other blog about art and architecture: ARTODU ART BLOG

Visit my online art gallery too: www.artodu.com

Copyright © 2018 BEATRIX KOCH BOOKS by Beatrix Koch. All rights reserved.

Advertisements

Our Adventures in Switzerland – Part I

blog_1

By Beatrix Koch

PART I

This is absolutely our own adventure. No, not with little kids, and no, we are not expats or refugees. Only an ordinary family, that decided to live in an another country. And this “elsewhere” turned out to be Switzerland.

There are people, who go round the world and others hardly move far from their hometown in a whole lifetime. All those people may have a good reason to envy the life of the others but the freedom of the decision is only ours: we can choose our home for us. We choose, we change, we left or we stay.

Did you ever ‘experiment’ with your phone, running your finger over all of your pictures, from the first to the last? Isn’t it weird? It is as if a part of the  “Movie of your life”  was screening, at least of a very well documented part of your life. So will I do: I will run over not my finger, but my pen over my pictures, and I will tell you about our adventure.

Everything began in the Autumn of 2010, when we had a picnic at the Persian Gulf’s coast and our uncle (actually my husband’s uncle) told us his story: how he started  and built a new life and carrier thirty years ago, in a little but prosperous Arabian country as a doctor.  This was the very first time when we heard his side of the story. It was adventurous and not always easy, but it was somehow attractive.  From an East-European country in the 1980s to an antinomic, rapidly developing country where the medicine and the health care (the uncles’ s field of interest) was incomparable to most places in the world. He achieved fantastic results in his work and provided a very interesting life for his family through his carrier.

Our thouhts were brightened with the ability of adventures and challenges. When we arrived home, the topic of the possibility of working and living abroad turned up again. I remember so clearly: we had lunch together with my husband at the Liszt Ferenc square, in the restaurant ‘Bohemia’ on a cloudy and foggy day of November and we argued and discussed the pros and cons (like we did from than on for two more years), and we felt that we were strong and young enough to step out in the life outside of our home country.

We are both architects but we have worked in different areas: I was working for an international facade company at the time, my husband for an engineering company.  The building industry and the architectural companies underwent drastic economical circumstances and since two years almost every company had a hard time, everybody was out of the reserves.  It  looked like there was no exit, or any way for planning and dreaming.

 

Hungarian version:

  1. RÉSZ

Ez a mi kalandunk. Nem, nem kisgyerekekkel, és nem, nem vagyunk “Expatok” sem pedig menekültek. Csak egy család, amelyik eldöntötte, hogy máshol szeretne élni ezentúl. És ez a “máshol” Svájc lett.

Van, aki bejárja a világot és van, aki alig mozdul ki a szülőhelyéről. Mindkettőnek oka lehet arra, hogy irigyelje a másik életét, de a döntés szabadsága mégis a miénk: mi választunk magunknak otthont. Választunk, elfogadunk, változtatunk, elmegyünk, maradunk.

Csináltad már valaha a telefonoddal, hogy a képeket az elsőtől az utolsóig végighúztad az ujjaddal? Nem hátborzongató? Kicsit olyan, mintha egy pillanat alatt lejátszódna előtted az az életednek egy részlete, filmszerűen. Legalábbis az életednek egy nagyon jól dokumentált szakaszáról. Így fogom most képzeletben végighúzni én is, nem az ujjammal, hanem a tollammal, azaz a laptomom billentyűzetével, és elmesélem a mi kis kalandunkat.

Azon az őszön kezdődött minden, amikor a Perzsa-öböl partjánál piknikeztünk, és a férjem nagybátyja elmesélte, hogy miképp kezdett orvosként új életet és épített fel egy karriert harminc évvel ezelőtt egy kicsi, de nagyon gazdag arab országban. A történetét akkor hallottuk először az ő szemszögéből. Kalandos volt, nem mindig könnyű, de mégis… a szocialista Magyarország helyett egy nyugatias, gazdag és fejlett országban élt, a családjának olyan lehetőséget teremtve ezzel, amire másképp nem lett volna képes, a munkájában pedig fantasztikus eredményeket ért el. Először csak a kaland, a lehetőség, a kihívás pezsdítette meg a gondolatainkat. Tisztán emlékszem arra a napra, amikor a Liszt Ferenc téren a Bohémiában ebédeltünk férjemmel kettesben, még elevenek voltak bennünk a kuvaiti élmények. Fiatalnak és erősnek éreztük magunkat ahhoz, hogy mi is kilépjünk a “Nagyvilágba”.
Építészek vagyunk mindketten, én egy nemzetközi cégnél dolgoztam akkor, szerettem a munkámat, a kollégáimat. A férjem egy mérnöki irodában dolgozott, beruházások előkészítésével foglalkozott. Két éve már mindenki a túlélésért küzdött, a tartalékok minden cégnél, minden családnál csak fogytak, ahogy a hónapok teltek. Nem látszott kiút az építés, az építészet, a tervezés, az álmok számára.

 

Photo credit: Beatrix Koch (Cham, view from the Villette Park to mountain Rigi)

Please visit my other blog about art and architecture: ARTODU ART BLOG

Visit my online art gallery too: www.artodu.com

Copyright © 2018 BEATRIX KOCH BOOKS by Beatrix Koch. All rights reserved.

Timing

32683141_1023619161138493_9044935593317892096_nDAILY  ME – From my (not official) diary
15.05.2018

TIMING

Sometimes a present really comes at the best possible time.
Suppose, even though it is already May, you still haven’t got your energy and vitality back after the long winter months. Perhaps things haven’t been working out so well in your job either.

Then suddenly, you notice a new incoming email. First you think that it’s only an ad because of the subject: “Congratulations! Herzlichen Glückwunsch!”
You open it, read it and get totally exited : YOU (yes, YOU) are the winner of the competition of the Ladies Drive Magazine AND your prize is an original COCCINELLE designer bag.  And you are not even a regular competition player, you just entered because you thought “Why not, let’s give it a shot.”
Wow! I will receive a designer bag! I am the winner! They chose me!

It it a euphoric feeling after all, when you unexpectedly get such a precious gift!
Maybe I should buy a lottery ticket? Just kidding 😉

PS: The bag was delivered two days after the email – what a fantastic feeling!

 

 

IDŐZÍTÉS

Néha tényleg a legjobbkor jön egy ajándék.
Tegyük fel, hogy a hosszú téli hónapok után még májusban sem nyerted vissza a teljes életerődet és optimizmusodat. Esetleg a munkahelyeden sem minden úgy megy, ahogy szeretnéd.

És akkor, egyszer csak, meglátsz egy bejövő üzenetet az emailok között.
Először valami reklámnak nézed, hiszen olyan gyanús a címe „Congratulation! Herzlichen Glückwunsch!“.
Rákattintasz, elolvasod és teljesen felpörögsz: az email egy értesítés arról, hogy TE (igen, TE) vagy a nyertese egy női magazin, a Ladies Drive nyereményjátékának, és a nyereményed egy COCCINELLE designer táska! Pedig te nem is szoktál résztvenni ilyen nyereményjátékokon, szinte csak véletlenül neveztél be, „úgyis mindegy“ alapon.
Hoppá! Egy designer táskát fogok kapni! Én vagyok a nyertes! Engem választottak!

Mégiscsak eufórikus érzés, amikor ilyen váratlanul kap valaki egy értékes ajándékot !
Lehet, hogy ezek után egy lottószelvényt is vennem kellene? Csak vicceltem 😉

PS: Két nap után meg is érkezett a táska, nagyszerű érzés volt!

 

Please visit my other blog about art and architecture: ARTODU ART BLOG

Visit my online art gallery too: www.artodu.com

Copyright © 2018 BEATRIX KOCH BOOKS by Beatrix Koch. All rights reserved.

Germany 2064 – Book review

 

#bookreview #germany2064 #futurenovel

Martin Walker: Germany 2064 – future novel

I heard about the book in the literature recommendation of the Swiss Radio, probably two years ago, and afterwards I started searching for the book in the bookshops but I never found it. Once before our summer holiday, I finally found it and I immediately bought it. The book was a perfect choice for the vacation: just interesting, fascinating and well written. It seems like the book somehow liked the feeling of being a “holiday book”, because I read the first and the next few chapters at the same beach, at the “Lido” in Luzern.

Maybe because of the title of the book you associate it with George Orwell’s “1984” or Aldous Huxley’s the “Brave New World”. But the book «Germany 2064» is not like those two books. It is more based on what we know and on imagining the development in the science, infrastructure, and energy in the future as well as on scenarios about the future technology, demography, education, economy and about the future’s robot technology. All these visions and the exciting story – a kind of thriller- connect to each other through the genius fantasy of the writer.

Martin Walker has written a novel about our world in 50 years. An excitingly realistic thriller. The author has turned our risks and opportunities into a believable scenario of the future.

The basic plot is a mysterious disappearance of a famous, young and pretty singer, named Hati Boran. She is not only beautiful and gifted but also comes from a very influential and rich family. As the story begins, the two main characters, commander Brend Aguilar and his junior officer, Roberto (who is actually a robot) start to investigate.

Martin Walker lives in South-West France, in Perigold, a region with vineyards, where the regional market is a source of healthy food: amazingly fresh vegetables and special cheeses. His stone house, the country styled kitchen, the garden and all the surrounding landscape are a constant inspiration for Martin Walker. Not only in this book, but in his earlier novels as well. This “little paradise” has an important role in “2064” as well.

Because it is a future story, all the objects we use today will be a retro in the story – old but somehow valued things. In the future, all the things that we like today (accessories, furniture, design objects, instruments) will be more priceless because you will never be able to find these things in the well-organized, practical city home. The experience of traditional driving will also become a priceless luxury in the age of self-driving cars.

The restaurant with its own vineyard, with an old house and biological food will be a very special place between the modern city world and the world of the Rebels and Freelanders.

Karl’s restaurant is a symbol of the need of nature: surrounded by the most modern technology, we all have the desire to sit under the stars, to drink a glass of unique wine and enjoy the sound of an acoustic guitar. 

 

Hungarian Version

Martin Walker: Germany 2064 – egy jövőben játszódó krimi

A könyvről először az SRF  (Svájci Rádió) irodalmi műsorában hallottam, és sokáig nem találtam egyik közeli könyvesboltban sem. A nyaralás előtti napokban vettem néhány magazint és akkor vettem észre a polcon ezt a könyvet is, amit rögtön meg is vettem. És mintha maga a könyv is szerette volna a nyaralást: az első oldalait a lucerni tó partján a “Lido” nevű strandon kezdtem el olvasni, es a könyv utolsó fejezetét is itt fejeztem be. Pont egy olyan könyv volt, ami a nyaralás, kikapcsolódás időszakához illik: fordulatos, izgalmas, érdekes.

Ha a címre nézünk, először önkéntelenül is George Orwell “1984 cimű művére, vagy Huxley “Szép új világ” cimű alkotására asszociálunk. A Germany 2064 mégsem a két fennt említett mű koncepciójához es üzenetéhez kapcsolódik. Sokkal inkább egy, a mai tudás alapján beazonositható jövőbeli szenáriót vázol fel, izgalmasan, érdekesen, zseniális írói fantáziával.

Martin Walker története egy olyan világról szól, amelyet a szerző mintegy ötven év múlva feltételez . Egy lebilincselően realisztikus jövőbeli krimi. A szerző a jövőbeli lehetséges  rizikókat és lehetőségeket egy hihető történet kereteként jeleníti meg.

Az alaptörténet egy csinos, fiatal, ismert énekesnő rejtélyes eltűnésén alapul, és ahogy kibontakozik a történet, azt láthatjuk, hogy az esemény szálai nagyon messze vezetnek. Az énekesnő családja befolyásos és gazdag, így keresésére nagy erőket vetnek be. A nyomozással a sikeres rendőrtisztet, Bernd Aguilart és társát, Robertót (aki nem mellesleg egy robot) bízzák meg.

Mivel a történet a jövőben játszódik, ezért mindazok a tárgyak, amelyeket ma használunk, retrónak, réginek számitanak. A tárgyak, amelyekhez ma kötődünk, a jövőben még értékesebbek lehetnek, egyszerűen azért, mert kevés személyes tárgy veszi körül azokat, akik a jól megtervezett, praktikus városi otthonokban élnek.

Az autóvezetés vagy a motorozás szinte megfizethetlen luxussá válik abban a korban, amikor önvezérelt járművekkel közlekedik mindenki. A saját szőlőültetvény, bor, saját termesztésű növények a kulináris élvezetek egyik legfelsőbb szintjét jelentik majd.

Életszerű és vonzó az a több száz éves épület, amelyet a regény egyik szintén karakteres szereplője, Karl alakitott át étteremmé, és amelyik talán nem véletlenül, éppen a modern városi világ és a rebellis vidéki életforma között helyezkedik el, találkozóhelyet kínálva a két teljesen eltérő életstílust választott csoportok számára.

Karl étterme egyben szimbólum  is arra nézve, hogy a legfejlettebb, legmodernebb technológiával kialakított világban is elemi szükségük lesz az embereknek arra, hogy egy csillagfényes estén gyönyörködjenek a természet szépségében egy pohár jó bort kortyolgatva és az akusztikus gitár hangját hallgatva.

 

Please visit my other blog about art and architecture: ARTODU ART BLOG

Visit my online art gallery too: www.artodu.com

Copyright © 2018 BEATRIX KOCH BOOKS by Beatrix Koch. All rights reserved.

 

 

 

 

 

Book recommendation​ – The Why Cafe

#thewhycafe #johnstrelecky #bookrecommandation #beatrixkochbooks

The Why Cafe – The inspirational bestseller by John Strelecky

The book is a really short one, I only found it in the bookshop because it was recommended by the staff and because there was a red «Spiegel Bestseller» sticker on the cover.
The backside of the book tells us that the book was translated into many languages and that it was on the top of the bestseller lists.

«Let’s have a look inside» – I thought and dove into the book. The book illustrations were coloured, a little bit mystical, very simply designed drawings and paintings.
The beauty of the simplicity of the illustrations and the recommendations pretty much convinced me to buy the book for myself. So, I read it in my lunchtime and was touched by the message of this tale.

The beginning the story and the situation is absurd. After a traffic jam, the driver decided to find a better route, so he left the motorway and followed his instinct. After a few hours the driver got lost, he was running out of gas and he started getting nervous, frustrated and tired.
Not one gas station, not another car anywhere, only the strange route and him, alone. After a while, he saw a dim light and found a cafe. The cafe which changed his attitude of mind. Actually, not the cafe but the people in the cafe. How? With questions and answers.


The questions are:
Nr. 1: Why are you here?
Nr. 2: Do you fear death?
Nr. 3: Are you fulfilled?

Who is the man or woman who can provoke the guests with these questions? What was the reason for asking these questions?“ I asked myself while reading the story.
Through the stories of the people in the cafe and the discussions around the questions on the menu, the stranger comes to a new level of understanding about life.

I should not say more about the story because I hope, you will read it also.
As I was reading the story, I was thinking about my stage of life and my call of life. I really wished to find a cafe like this one in the book!
The book can be a very good starter for those people, who are looking for some inspiration for a life-changing decision.

 

Illustrations from Root Leeb

Please visit my other blog about art and architecture: ARTODU ART BLOG

Visit my online art gallery too: www.artodu.com

Copyright © 2018 BEATRIX KOCH BOOKS by Beatrix Koch. All rights reserved.

 

 

 

Wintertime

Hagendorn ködben 02ps_pici

#winter #switzerland #snow

Wintertime

Foggy, white winter scenery in Switzerland. Northern winds and the cold, chilly weather bring rigid, small snowflakes. Fog and white light can be seen everywhere. The tiny flakes flap harshly in your face, but they are hardly visible: you have to look for them carefully. They are falling wearilessly. Cold feels even colder, and there are no colors: everything is grey, white, steel-colored.

 

Hungarian Version

Téli hangulat

Az északi szél és a hideg, fagyos idő dermedt, kicsi hópelyheket hozott magával. A kis, apró pelyhek élesen csapódtak az arcomba.
A pelyhek alig-alig látszottak, többször is kutatóan kellett keresni őket. De estek, keringtek feltartóztathatatlanul. Az úton egészen vékony réteget lehetett felfedezni, a szél időnként felkavarta a légies, habkönnyű hópelyheket és ismét semmi sem látszott az úton. A háztetők cserepein fakó filmréteget képzett, ahogy egyre több és több hó esett.
A hideget még hidegebbnek érzed ilyenkor, ha nincsenek színek, kitekintesz és minden szürke, fehér, acélszínű.
A jéghideg szél az arcomba fújta a vizes, kristályos miniatűr hópihéket, először kellemetlennek éreztem, de a friss levegőt, amit hoztak magukkal,mélyen belélegeztem. Hideg, friss, tiszta levegő.

Photo credit: Peter Horvath

Please visit my other blog about art and architecture: ARTODU ART BLOG

Visit my online art gallery too: www.artodu.com

Copyright © 2018 BEATRIX KOCH BOOKS by Beatrix Koch. All rights reserved.

Reading and Writing – Book Review I.

#reading #writing #inspiration #deborahfeldman #unorthodox #ueberbitten

If you want to improve your writing skills it’s crucial to read, read a lot. I love reading and I am always looking for new books, authors, and interesting topics. For me, it is a little complicated: living in Switzerland I can mostly read German books, not Hungarian books, but I really like this.

In this blog, I would like to recommend 2 books from Deborah Feldman to read: “Unorthodox” and “Exodus” (in German: “Überbitten”).

Deborah Feldman: Unorthodox

The book became a best-seller, almost immediately after it got published. The book tells a story about a young woman’s escape from an exclusively Jewish community, the New Yorker Satmar community. Deborah did not only need courage in order to take the first step (which included getting wiped out from her family’s and community’s history) but also to be able to tell us her honest story.
As a result, she became fragile but also stronger at the same time. Moreover, we are talking about a novel where you can experience the story in the moment in which Deborah did not know that it would result in a happy end.
Even now that she lives in Berlin, exploring the family stories that were not mentioned until now, that were kept a secret and were hidden, and living life to the fullest that she has chosen to live, even now she does not know it.

Deborah Feldman: Exodus (Überbitten)

There is a kind of twist in the timeline of this book, which makes the whole thing so intense and alive as I read it: I have already read the first part which is called “Unorthodox” and now it feels like I am reading the present of “Unorthodox” while reading “Exodus”. As a reader in 2017, I know that “Unorthodox” has become a best-seller. Still, I remain in the author’s timeline: in 2012.

Deborah is able to create this authorial present in such an honest and attractive way that every moment of it becomes exciting. Her story tells about the extraordinary development of an extraordinary young woman. Deborah, despite her young age, is more experienced than us, the readers, who peek at this breathtakingly and shockingly controlled world from behind a curtain.

After finishing “Unorthodox” I practically ran to the bookstore to buy “Überbitten”. Both books are dramatic, suggestive and narrative just like an immersive and astonishing story. In many ways, Deborah Feldman’s story spoke to me in a personal way. I wrote a short story that presents an opposite fate: the life of a woman who converts to the Hassid Jewish religion.

I often read the story of Deborah by a small local brook in the caressing autumn sunshine, listening to the soothing sounds of the water, picking up my head from time to time to look at the silver coloured fish swirling in it. It was silent around me, the heartwarming noonday sun was shining. I sat alone on the stairs that lead to the brook with my book sitting in my lap.

 

Hungarian version:

Deborah Feldman: Unorthodox
A könyv bestseller lett, szinte másnap, ahogy megjelent. Egy zárt zsidó közösségből, a new yorki szatmári közösségből kilépő fiatal hölgy menekülésének életrajzi történetéről olvashatunk a könyvben. Deborahnak nem csupán ahhoz volt szüksége bátorságra, hogy megtegye az első lépést, ami azzal járt, higy kiírta magát a saját családja és közössége történetéből, hanem ahhoz is, hogy a saját történetét őszintén elénk tárja. Ezáltal sebezhetővé vált, de egyúttal meg is erősödött, mindemellett egy folyamatában megélt történetről beszélünk, Deborah nem tudta hogy “happy end” lesz-e a vége mindennek. Most sem tudja, amikor már Berlinben él, felfedezve addig ki nem mondott, eltitkolt, elfeledett családi történeteket és bátran éli azt az életet, amelyet saját magának választott.

Deborah Feldman: Exodus (Überbitten)
Van valami idő-kép-zavar ebben a könyvben, ami olyan intenzívvé és élővé teszi, ahogy olvasom: az első részt, az Unorthodox-ot már elolvastam és az Exodusban most mintha az Unorthodox jelen idejéről olvasnánk. Olvasóként, 2017-ben tudom, hogy az Unorthodox sikerkönyvvé lett. Mégis benne vagyok az írónő idősíkjában, 2012-ben. És Deborah Feldman olyan őszinte és magával ragadó módon teremti meg az írói jelen időt, hogy minden kis mozzanata izgalmassá válik. Egy rendkívüli fiatal nő rendkívüli rendkívüli fejlődéstörténete. Több élettapasztalat van Deborah fiatal éveiben, mint bennünk, akik kívülről elhúzva a függönyt, belelesünk ebbe a lélegzetelállítóan és felkavaróan szabályozott világba.

Miután elolvastam az Unorthodox-ot, szinte rohantam a könyvesboltba, hogy megvegyem az Überbittent. Mindkét könyv drámai erejű, szuggesztív és mesélő, mint egy magával ragadó, szárnyaló történet. Több vonatkozásban is személyesen szólít meg Deborah Feldman története. Van egy elkezdett novellám, amelyik egy ellentétes sorsot mutat be: egy, a haszid zsidósághoz betért nő életét.
Deborah könyvét gyakran az egyik közeli kis patak-folyó partján olvastam, balzsamos őszi napsütésben, a víz csobogó hangját hallgatva, és a cikázó, ezüstösen csillogó halak látványára felkapva a fejemet. Csend volt körülöttem, a déli nap szívet melengetően sütött, a folyóhoz vezető lépcsőkön egyedül ültem, ölemben a könyvvel.

 

Please visit my other blog about art and architecture: ARTODU ART BLOG

Visit my online art gallery too: www.artodu.com

Copyright © 2018 BEATRIX KOCH BOOKS by Beatrix Koch. All rights reserved.