Rita, akinek nyelvész létére eleinte beletörött a (magyar) bicskája a svájci dialektusba

Beatrix Koch

Csiszár Rita Ausztriából települt át Svájcba a férje munkája miatt, és elmondása szerint nem is gondolta volna, hogy ekkora különbség van a szomszédos két alpesi ország között. 

Svájc, Zugersee

Még éppen a koronavírus járványt megelőző időben, egy februári estén ismertem meg Ritát Zürichben. Az egyik svájci-magyar Facebook csoportból néhányan találkozót szerveztek, és mivel Anna, a barátnőm már többször részt vett ezeken a vacsorákon, engem is hívott, hogy menjek el vele. A Paradeplatz közelében a Santa Lucia nevű olasz étteremben volt lefoglalva számunkra egy asztal: összesen heten voltunk, hamarosan hangos magyar csevegés töltötte be az éttermet. Vidám beszélgetés és finom olasz ételek tökéletes kombinációja – mit is kívánhat még az ember? Rita pont velem szemben ült az asztalnál, rengeteget beszélgettünk a svájci beilleszkedésről, az itteni életről, a szomszédokról és persze Rita könyveiről. Nem is titkolom, kicsit irigyeltem őt, a már elkészült és kiadott könyvei miatt, hogy végig tudta vinni a folyamatot a megírástól a kiadásig. Már akkor megbeszéltük, hogy szeretnék majd interjút készíteni vele.

Zürich, Santa Lucia étterem

Rita témája a két- és többnyelvű gyerekek nyelvi fejlődése és beilleszkedése az új kulturális-nyelvi közegbe. A koronavírus Rita munkáját is negatívan befolyásolta: az 2020-ra betervezett összes kül- és belföldi rendezvényt, pedagógus továbbképzést és személyes tanácsadást törölnie kellett. Bár augusztusban már nem voltak olyan szigorúak az előírások, és ezért akár személyesen is találkozhattunk volna, de addigra mindketten hozzászoktunk a virtuális beszélgetésekhez, így az interjút is online készítettem. Rita a Zürichi tó partján fekvő stäfa-i otthonukból jelentkezett be hozzám. 

Csiszár Rita

Névjegy

Csiszár Rita, PhD – alkalmazott nyelvész, szociológus, nyelvtanár

Jelenlegi munkahelye: Multilingual Kids – alapító, szerző, előadó, tanácsadó

Publikációi:

Két- és többnyelvű gyermeknevelés a mindennapokban – tanácsok, információk, történetek. (2014)

Important Questions and Answers on how to Raise Bilingual and Multilingual Children Successfully – hangoskönyv és e-könyv (2019)

Tanulmányok:

Pécsi Tudományegyetem, alkalmazott nyelvészeti doktori disszertáció 

Central European University, szociológia

Veszprémi Egyetem, középiskolai angol nyelvtanár 

Emlékeztem rá, hogy februárban az angol nyelvű e-könyv és hangoskönyv kiadása foglalkoztatta Ritát leginkább, így ezzel a témával indítottam a beszélgetésünket.

-Úgy tudom, hogy időközben sikerült megjelentetned az új, angol nyelvű hangoskönyvedet, aminek ugyancsak a gyermekkori két- és többnyelvűség a témája. Mi késztetett arra, hogy könyvet írjál a témában, sőt hangoskönyvet is készítsél?

-Sok éves kutatói és tanácsadói tapasztalatom alapján úgy éreztem, hogy szükség van egy olyan kiadványra, amely hasznos ismeretekkel és praktikus tanácsokkal látja el az érintett szülőket. Ez volt a célja már a 2014-ben megjelent magyar nyelvű kézikönyvemnek is. Az új, angol nyelvű kiadvány – a megjelenés nyelvének és a hanganyagnak köszönhetően – reményeim szerint még több családnak tud majd segítséget nyújtani a mindennapi életben felmerülő, nyelvvel kapcsolatos kérdéseire. Érdekessége, hogy a stúdióban egy nemzetközi szülőkből álló csapattal rögzítettük a hanganyagot, amitől szerintem még életszerűbb és hitelesebb lett. 

Az új hangoskönyv

-Kezdjük teljesen elölről a történetedet! Meséld el kérlek, hogy miképp kerül ki egy fiatal hölgy, aki alkalmazott nyelvész, pont Bécsbe?

-Az egyetemi évek alatt és utána is nemzetközi környezetben tanultam és dolgoztam. Külföldi részképzéseken vettem részt Németországban és Kanadában, majd posztgraduális képzés keretében a CEU varsói kampuszán szereztem oklevelet. Még Magyarország csatlakozása előtt eltöltöttem egy fél évet Brüsszelben, az EU Bizottságnál gyakornokként. A végzés után az egyetemen, majd egy diplomáciai testületnél dolgoztam. Közben PhD hallgató voltam, és elkezdtem írni az alkalmazott nyelvészi doktori disszertációmat. Az anyaggyűjtés ideje alatt Ausztriában voltam ösztöndíjas. Száz nyelvhasználati interjút kellett összegyűjtenem. Az egyik interjúalanyom egy Budapestről Bécsbe települt, három kamasz fiúval özvegyen maradt férfi volt. A sors úgy hozta, hogy néhány év múlva ő lett a férjem.

-Micsoda meseszerű, kalandos történet! Miképp tudtál beilleszkedni ebbe a radikálisan megváltozott szerepbe?

-Nem volt könnyű, hiszen az egyedül álló, karrierista nőből egy pillanat alatt három kamaszt „nevelő” pótmama lettem. Aztán 2007-ben megszületett közös gyermekük, Anna. Érdekes módon a külföldi lét ebben a felállásban nemcsak lehetőségeket nyitott előttem, hanem korlátokat is szabott. Azzal a problémával találtam szemben magamat, hogy a gyerekek iskolájában nem volt ebéd, így naponta – időre elkészítve – koszttal vártam otthon a népes családot. Ez kettétörte a napjaimat, és megnehezítette a munkavállalást is. Ekkor gondolkodtam el először azon, vajon hány nőnek jelenthet a családi élet és karrier összeegyeztetése ugyanúgy akadályt, mint nekem. 

-Sikerült azért folytatnod a szakmádat, vagy teljesen le kellett mondanod az aktív munkáról?

-Részben sikerült, ugyanis különböző kutatásokban vettem részt, dolgoztam az egyetemen, és társadalmi munkát is végeztem. Kezdett kiépülni egy jól működő szociális háló, barátokkal, szakmai kapcsolatokkal. Mire Anna is elkezdett óvódába járni minden kerek volt. Ekkor jött a döntés, hogy a férjem munkája miatt Svájcba költözünk. Átszerveződött az életünk, nem jött az egész család: a két nagyobb fiú Ausztriában maradt, így csupán négyen költöztünk. A legkisebb fiú rögtön a lausanna-i EHL-n kezdett el tanulni, így a nagycsaládból csupán hárman maradtunk a férjemmel és az öt éves kislányunkkal. 

-Milyennek találtátok a svájci életet? Hogyan sikerült a letelepedés?

-Ahogy a mondás is tartja: minden kezdet nehéz. Bevallom, hogy én kultúrsokként éltem meg az első időszakot, pedig addigra már jó néhány különböző országban éltem hosszabb-rövidebb ideig. Nem számítottam rá, hogy a két szomszédos alpesi ország ennyire különbözik egymástól. Utólag úgy látom, hogy alaposabban fel kellett volna készülni erre az országváltásra. Nekem a szakmai életemet és a helyi ismeretségi körömet kellett újraépítenem. A kislányunkat a család szétszakítottsága és a merőben más óvodai rendszer viselte meg.

-És a svájci németet értettétek? Vagy nagyon más volt, mint a bécsi német?

-Ahhoz képest, hogy alkalmazott nyelvész vagyok, nagyon nehezen birkóztam meg a svájci némettel. Néhány évnek el kellett telnie ahhoz, hogy megértsem, pedig annyi német dialektust hallottam már életemben. Ez részben annak volt köszönhető, hogy szinte tudattalanul ellenálltam ennek a nyelvnek. A saját példámon is megtapasztalhattam, amit a munkámban már addig is nap mint nap láttam: az érzelmeknek és a motivációnak óriási szerepe van a nyelvtanulásban (is). Sokat segített, hogy a svájci szomszédasszonyunk heti rendszerességgel tartott nekem „sviccerdüccs” órákat.

-Említetted, hogy a kislányodat nagyon megviselték a változások. Hogyan jelentkezett ez nála?

-A költözés következtében fenekestül felfordult az ő kis élete is. Hiányolta a két Bécsben maradt bátyját és nagyon ellenezte az új óvodai rendtartást. Alapvetően más az óvoda szerepe a két országban: míg Bécsben a játék helyszíne, addig Svájcban az iskolai oktatás része, ahol a gyerekektől nagyfokú önállóságot várnak el. A bécsi óvoda nagyon családias volt, két óvónő és két gondozónő foglalkozott a gyerekekkel. Svájcban viszont poroszos volt a hangulat, ráadásul a húsz gyerekre mindössze egy óvónő jutott. Míg a nagycsoportos gyerekek feladatokat oldottak meg, a kicsik (ugyanabban a teremben) csendesen játszottak. Fegyelem, jelentkezés, tesztírás (méghozzá homokórával!) – ezek a fogalmak jellemezték az óvodai életet. Míg Bécsben színházba, moziba, kirándulni vitték az óvodásokat, addig az új helyen legfeljebb egy-egy sétát tettek a közeli erdőben. Anna arról is panaszkodott otthon, hogy nem lehet megfogni az óvónő kezét, sőt mintha ellökné magától, amikor közeledik hozzá. A számára negatív változásoknak köszönhetően, a kislányom nagy eltökéltséggel jelentette ki: “anyuka, mindent én megteszek, hogy visszamenjünk Bécsbe,” és valóban mindent elkövetett ezért.

-Ez szinte olyan, mint egy drámai filmjelenet! Mit csinált pontosan Anna? Hogyan képzeljük el az ellenállást?

-Különböző magatartási problémái voltak: lépten-nyomon ellenkezett az óvónővel. Úgy tűnt, hogy nem tud, és nem is akar beilleszkedni. A frissen végzett, fiatal pedagógus sem volt felkészülve a helyzetre. Végülis iskolaelőkészítőbe (Vorschule) került, így az első osztályt egy év késéssel kezdhette csak meg. Ez az idő viszont elegendő volt ahhoz, hogy „akklimatizálódjon”, beleszokjon a helyi elvárásokba. Megjegyzem, a tanácsadói munkám során látom, hogy nagyon gyakoriak az efféle reakciók az óvodás-iskolás gyerekek körében, amikor a szülők munkája miatt országot váltanak. 

-Biztosan hallottad már Rita, hogy itt Svájcban az iskolát megelőző két óvodai év valójában az iskola és a tankötelesség része. Valószínűleg ezzel is összefüggésben van, hogy szigorúbb az óvodai oktatás, mint Ausztriában vagy Magyarországon. 

-Igen, ez kétségtelenül így van. Ha a gyerek nem töltött volna el a bécsi óvodában már három évet, akkor lehet, hogy fel sem merült volna ez a probléma, hiszen nem lett volna összehasonlítási alapja.

-Szülőként neked milyen benyomásod van a svájci iskolarendszerről? 

-Hosszan tudnám elemezni az előnyeit és a hátrányait egyaránt, de most inkább csak egyetlen szempontot ragadnék ki. Megfigyeléseim szerint egy családos nő életútjának alakulását Svájcban az oktatási intézmények struktúrája nagyban meghatározza. Hogy miként? Egy átlagos (német) svájci településen az ingyenes önkormányzati óvoda csak 4 éves kortól kezdődik. Addig vagy otthon kell maradni a kicsivel, vagy borsos áron meg kell oldani a felügyeletét. Térítéses (méregdrága) bölcsődék pedig csak a nagyvárosokban, illetve az expatok által nagy számban lakott településeken találhatóak – igaz, hogy ott viszont nagy számban. A két évig tartó óvoda is főként csak délelőtti elfoglaltságot jelent, étkezés nélkül. Az általános iskolában is viszonylag alacsony az óraszám, így a gyerekek többet vannak otthon, mint távol. Mindez nagyban meghatározza a női munkavállalási lehetőségeket is. Bár az oktatási rendszernek ez a sajátossága számomra egy hátráltató tényező volt Svájcban, el kell elismernem, hogy ennek a társadalmi berendezkedésnek köszönhetően az anya- és a háziasszony szerep Tell Vilmos földjén jóval nagyobb megbecsülést élvez, mint Európa számos más országában. Az előbb említett jellemzők abból erednek, hogy Svájcban a tradicionális szereposztás még erősebb, mint Európa más vidékein: a férfi a kenyérkereső, a nő a háztartásért és a gyerekekért felel. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben ezen a téren is nagy változások lesznek az országban.

-Azért te nem vagy egy tipikus háziasszony, mindezek ellenére sem. 2014-ben megjelent a több, mint 400 oldalas könyved a többnyelvű gyerekek nevelésével kapcsolatban. Egy ilyen tartalmas és gyakorlatias könyv összeállítása még akkor sem lehetett könnyű, ha sok éves tapasztalat van mögötte. 

-Elsősorban missziós feladatnak tekintettem a könyvet, a segíteni akarás motivált a megírásakor. Számtalan kérdést kaptam már a bécsi évek alatt is az érintett szülőktől, ugyanakkor nem létezett a témának kimondottan a laikusoknak szóló magyar nyelvű irodalma. Akkoriban azonban még nem gondoltam arra, hogy a könyv köré egy szakmai tanácsadást is ki lehetne építeni. Először meglepődtem, amikor a könyvön keresztül felfigyeltek rám Magyarországról és külföldről is és meghívásokat kaptam Európa különböző országaiból.

-Hová hívtak meg? Milyen jellegű rendezvényekre?

-Húha, nehéz lenne minden helyszínt felsorolni: Párizs, Boston, Bázel, Amszterdam, Brüsszel, Nürnberg, Koppenhága, Bécs és így tovább. Főként magyar közösségek hívnak előadást tartani, hiszen minden magyar nyelvterületről kivándorolt kisgyerekes családot érint az a téma, amivel foglalkozom. A rendezvény második fele mindig interaktív: a résztvevők kérdéseire válaszolok, ilyenkor a szülők egymással is kicserélik a gondolataikat, megosztják a tapasztalataikat. Számomra külön élmény, hogy a szervezők mindig családoknál szállásolnak el. Ilyenkor érdekes látni, hogy ki hogyan éli meg a külföldi létet, a beilleszkedést, az otthonitól eltérő szokásokat. 

Televíziós beszélgetés Ritával

-Svájcban is dolgozol? Itt is vannak felkéréseid?

-Igen, eleinte főként kultúrházakban tartottam workshopokat. Érdekes volt, amikor a kantonális felnőttképzési intézettől kijöttek „minőségbiztosítási ellenőrzést” tartani az első alkalommal. Tehát résztvevőként végigülték az egész délutánt. Mivel jól „vizsgáztam”, ingyenes hirdetési lehetőséget biztosítanak a prospektusukban. Mostanában Zürich környéki óvodák és iskolák is megkeresnek, hiszen náluk is szép számban vannak két- sőt több nyelven nevelkedő gyerekek. Svájcban nagyon fontos a helyi kapcsolati háló, amit talán mondanom sem kell, hogy külföldiként számomra nem automatikusan adott. Ráadásul az oktatás főként a helyiek terepe.

-A koronavírus milyen hatással volt a tevékenységedre? Át tudtál állni az online oktatásra és tanácsadásra?

-A tanácsadásban ez az átállás zökkenőmentesen megtörtént, ugyanakkor az egyéb rendezvények esetében kevésbé működőképes. Például az EU által támogatott Erasmus+ pedagógusképzések esetében erre jelenleg jogilag sincsen lehetőség. Ezeknek az egyhetes tréningeknek a szakmai képzés mellett ugyanis fontos célja az is, hogy a tanárok külföldre utazzanak, élményeket gyűjtsenek, gyakorolják az idegen nyelv használatát, hogy más országból érkező kollégákkal építsenek ki személyes munkakapcsolatokat. Az online tér pedig kevésbé képes megteremteni azt a faja interakciót, ami a személyes jelenlétnél magától értetődő. Feltételezem, hogy a jövőben a szabályozásban is várhatóak majd változások.

Workshop

-Milyen nyelven tartod ezeket a képzéseket?

-Három munkanyelvem van: a magyar, a német és az angol. Ez kétségtelenül egy nagy kihívás! Angolul és németül kell „kvázi” anyanyelvi szinten „okítanom” mindazokat, akiknek sokszor az angol vagy a német ténylegesen az anyanyelvük. Meglehetősen fárasztó dolog, ugyanakkor – ha a kutatási eredményeknek hinni lehet, – akkor ez a folyamatos agyi tréning jelentősen lassítja majd a szürkeállományom öregedését. ☺ 

-Mennyire köszön vissza a könyveidben az, amit te, vagy a kislányod éltetek át az új nyelvi környezetben?

-Természetesen nem tudtam ellenállni annak, hogy néhány családi történet bele ne csempésszek a könyveimbe: négy gyerek mellett megél az ember ezt-azt. Ugyanakkor több tucat különböző élethelyzetben és országban élő családot is megszólaltatok bennük – szülőket, nagyszülőket és magukat a fiatalokat is.

-Úgy tudom, hogy te is fiatalon kapcsolatba kerültél a nyelvekkel. Hogyan is történt?

-Igen, apukám már öt éves koromban beiratott német órára. Ez az 1970-es évek vidéki Magyarországán egyáltalán nem volt szokásos, hiszen akkor még nem találták ki a korai nyelvi fejlesztést. Mivel óvodás csoport nem létezett, csak iskolás csoportba kerülhettem – anélkül, hogy írni-olvasni tudtam volna. Viszont csak azzal a feltétellel fogadtak, ha minden olvasmányt kívülről megtanulok, hogy amikor a többiek felolvasnak, én is be tudjak kapcsolódni a feladatba. A kísérlet folytatódott, ui. apukám talált egy németországi családot, ahol szívesen láttak. Hat évesen már egy kis Trabanttal robogtam Dresda felé (egykori NDK) a német családdal. Három hetet töltöttem a magyarul egy szót sem tudó német környezetben. Persze szülők, mobiltelefon és biztonsági háló nélkül…

-Mennyire érzed véglegesnek a svájci letelepedést? Maradtok Svájcban, vagy szeretnétek még máshol is élni? Esetleg újra Bécsben?

-Bevallom, fogalmam sincs, hogy mit hoz a jövő. Pont a koronavírus által teremtett helyzet mutatta meg, hogy mennyire kiszámíthatatlan az életünk, és hogy a terveink mennyire gyorsan semmivé foszlanak. 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s