Our Adventures in Switzerland – Part I

blog_1

By Beatrix Koch

PART I

This is absolutely our own adventure. No, not with little kids, and no, we are not expats or refugees. Only an ordinary family, that decided to live in an another country. And this “elsewhere” turned out to be Switzerland.

There are people, who go round the world and others hardly move far from their hometown in a whole lifetime. All those people may have a good reason to envy the life of the others but the freedom of the decision is only ours: we can choose our home for us. We choose, we change, we left or we stay.

Did you ever ‘experiment’ with your phone, running your finger over all of your pictures, from the first to the last? Isn’t it weird? It is as if a part of the  “Movie of your life”  was screening, at least of a very well documented part of your life. So will I do: I will run over not my finger, but my pen over my pictures, and I will tell you about our adventure.

Everything began in the Autumn of 2010, when we had a picnic at the Persian Gulf’s coast and our uncle (actually my husband’s uncle) told us his story: how he started  and built a new life and carrier thirty years ago, in a little but prosperous Arabian country as a doctor.  This was the very first time when we heard his side of the story. It was adventurous and not always easy, but it was somehow attractive.  From an East-European country in the 1980s to an antinomic, rapidly developing country where the medicine and the health care (the uncles’ s field of interest) was incomparable to most places in the world. He achieved fantastic results in his work and provided a very interesting life for his family through his carrier.

Our thouhts were brightened with the ability of adventures and challenges. When we arrived home, the topic of the possibility of working and living abroad turned up again. I remember so clearly: we had lunch together with my husband at the Liszt Ferenc square, in the restaurant ‘Bohemia’ on a cloudy and foggy day of November and we argued and discussed the pros and cons (like we did from than on for two more years), and we felt that we were strong and young enough to step out in the life outside of our home country.

We are both architects but we have worked in different areas: I was working for an international facade company at the time, my husband for an engineering company.  The building industry and the architectural companies underwent drastic economical circumstances and since two years almost every company had a hard time, everybody was out of the reserves.  It  looked like there was no exit, or any way for planning and dreaming.

 

Hungarian version:

  1. RÉSZ

Ez a mi kalandunk. Nem, nem kisgyerekekkel, és nem, nem vagyunk “Expatok” sem pedig menekültek. Csak egy család, amelyik eldöntötte, hogy máshol szeretne élni ezentúl. És ez a “máshol” Svájc lett.

Van, aki bejárja a világot és van, aki alig mozdul ki a szülőhelyéről. Mindkettőnek oka lehet arra, hogy irigyelje a másik életét, de a döntés szabadsága mégis a miénk: mi választunk magunknak otthont. Választunk, elfogadunk, változtatunk, elmegyünk, maradunk.

Csináltad már valaha a telefonoddal, hogy a képeket az elsőtől az utolsóig végighúztad az ujjaddal? Nem hátborzongató? Kicsit olyan, mintha egy pillanat alatt lejátszódna előtted az az életednek egy részlete, filmszerűen. Legalábbis az életednek egy nagyon jól dokumentált szakaszáról. Így fogom most képzeletben végighúzni én is, nem az ujjammal, hanem a tollammal, azaz a laptomom billentyűzetével, és elmesélem a mi kis kalandunkat.

Azon az őszön kezdődött minden, amikor a Perzsa-öböl partjánál piknikeztünk, és a férjem nagybátyja elmesélte, hogy miképp kezdett orvosként új életet és épített fel egy karriert harminc évvel ezelőtt egy kicsi, de nagyon gazdag arab országban. A történetét akkor hallottuk először az ő szemszögéből. Kalandos volt, nem mindig könnyű, de mégis… a szocialista Magyarország helyett egy nyugatias, gazdag és fejlett országban élt, a családjának olyan lehetőséget teremtve ezzel, amire másképp nem lett volna képes, a munkájában pedig fantasztikus eredményeket ért el. Először csak a kaland, a lehetőség, a kihívás pezsdítette meg a gondolatainkat. Tisztán emlékszem arra a napra, amikor a Liszt Ferenc téren a Bohémiában ebédeltünk férjemmel kettesben, még elevenek voltak bennünk a kuvaiti élmények. Fiatalnak és erősnek éreztük magunkat ahhoz, hogy mi is kilépjünk a “Nagyvilágba”.
Építészek vagyunk mindketten, én egy nemzetközi cégnél dolgoztam akkor, szerettem a munkámat, a kollégáimat. A férjem egy mérnöki irodában dolgozott, beruházások előkészítésével foglalkozott. Két éve már mindenki a túlélésért küzdött, a tartalékok minden cégnél, minden családnál csak fogytak, ahogy a hónapok teltek. Nem látszott kiút az építés, az építészet, a tervezés, az álmok számára.

 

Photo credit: Beatrix Koch (Cham, view from the Villette Park to mountain Rigi)

Please visit my other blog about art and architecture: ARTODU ART BLOG

Visit my online art gallery too: www.artodu.com

Copyright © 2018 BEATRIX KOCH BOOKS by Beatrix Koch. All rights reserved.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s